A csapat
Három fő, az osztóval együtt, a nyitás óta változatlan.
Egy év felújítás, három ember és egy egyszerű gondolat: a langyos levegő és a lassú tempó jól áll a kártyának is, nemcsak a fürdőnek.
A tervrajzon eredetileg új burkolat szerepelt; amikor a munkások lekaparták a felső réteget, alatta épségben várt a régi csempe, ezt egyszerűen meghagytuk.
A pihenőterem lett a kártyaszoba — nincs kijárata az utcára, ezért a séta zaja sosem ér el a posztóig, akárhány busz áll is meg kint.
A recepciópultból teapult lett, a raktárból négy asztal; a fiókban azóta is ott lapul minden este a zseton.

Három fő, az osztóval együtt, a nyitás óta változatlan.
Legfeljebb harminc vendéget fogad be a terem.
Egész évben nyitva, ünnepnapokon is.
Egy este a felállással véget ér: se adósság, se ki nem fizetett nyeremény nem marad utána.
A zseton minden hajnalban visszavándorol a fiókba — aki egyet zsebre tenne, az utoljára ült nálunk az asztalnál.
A pult forró teával is vár, nemcsak hideg vízzel — ezt a szokást a kúra korából örököltük.
Odabent langyos levegő, egy pult, négy asztal vár. Kizárólag felnőtteknek, egész évben.
Ez az oldal nem közvetít semmilyen partit: nincs fiók, nincs tét, nincs nyeremény rajta. Az élmény a Rákóczi utcai szalonban kezdődik, sehol máshol.